Az elmúlt évek köztudomású fejleménye, hogy gyorsan emelkedik a külföldön munkát vállaló honfitársaink száma. Sok vita van belőle, hogy milyen okai vannak ennek, a jelen bejegyzés viszont nem erről fog szólni, hanem inkább a következményekről. Azoknak is főleg egyetlen aspektusával foglalkozom most, méghozzá a külföldi munkavállalók hazautalásaival.

(Forrás: Ténytár Blog)

Először is nézzük meg, hogyan alakult az elmúlt évtizedben a hazautalások nagysága. Az látszik, hogy most először túllépte az évi 3 milliárd eurót. A növekedés üteme ugyan lelassult, de így is a valaha volt legtöbb pénzt utalják haza a külföldön dolgozó magyarok 2015-ben. Teljesen egyértelműen 2010 után pörgött fel a hazautalások nagysága, mostanra ez háromszorosa a 2010-es értéknek. Magyarország ebben is "jobban teljesít"!

Sokan örülnek ennek a hírnek: hurrá, sok pénz jön külföldről! És valóban, az EU-s támogatások mérete az elmúlt években évi 5-6 milliárd euróra rúgott, ehhez jönnek még hozzá a most már 3 milliárd eurót kitevő hazautalások. Ez elképesztően magas összeg: ezek által a GDP 8-9%-a áramlik évente(!) kívülről az országba. Lényegében ezek tartják életben a magyar gazdaságot, több pozitív hatást is kifejtve:

• a külső egyensúlyt óriási szufficitben tartva folyamatosan csökkenti az ország külső eladósodottságát
• a jegybanki tartalékot a válság utáni években magasan tartotta
• lehetővé válik az államadósság szerkezetének kedvező átalakítása: csökkenhet a devizában denominált adósság aránya és nőhet a forintadósság
• a GDP növekedésében nagyon jelentőssé vált az állami beruházások mértéke, amit a beáramló EU-s forrásokból fizetünk.

Összefoglalva az EU-s pénzekből van egyensúly, meg tartalék, meg növekedés. Azaz igen, az EU emlőin él Magyarország. És akkor tegyük fel a kérdést, hogy ha csak az EU-ból jön évi 5-6%-os jövedelem a GDP arányában, akkor a 2-3%-os gazdasági növekedés vajon sikernek tekinthető-e? Nem osztanak a válaszért Nobel-díjat: nem.

Ehhez a magas külső jövedelem-beáramláshoz járul hozzá a hazautalások magas értéke is. Igen, ez előnyös gazdaságilag. Ugyanazokért, mint amit fentebb felsoroltam, sőt még ezen felül is. Egyrészt valószínű, hogy kevesebbet lopnak el belőle, mint a közösségi pénzekből. Ezek mégiscsak magánpénzek. Egy családtag utal egy másik családtagnak. Másrészt, valószínűleg (részben pont a kisebb lopás miatt) sokkal kisebb jövedelemkülönbséget okoz ez, mint az EU-s pénzek. Az pedig jó a belső fogyasztásnak, nemcsak néhány haver oligarcha növeli belőle a bankszámláját egy off-shore országban.

Több oldalról viszont rendkívül káros jelenség a külföldi munkavállalás és a bérek hazautalása. Legfontosabb talán az ösztönzők megölése. Nyilvánvaló, hogy elsősorban az agilis, motivált, vállalkozókedvű emberek hagyják el az országot. Akik egyről a kettőre akarnak jutni. Pontosan az ilyen emberek viszik előre az országot, a gazdaságot. Viszont, ha ők nagyobb számban elmennek, akkor annak a beruházásokban, az innovációban, a vállalkozások sikerességében káros következményei lesznek. Minél többen mennek el, annál nagyobb lesz a kár.

De még ennél is nagyobb kárt okoz a közösségi érdekérvényesítésben, vagy a közösségi cselekvésben. Történik ugyanis, hogyha valaki elmegy itthonról dolgozni, és hazautalja az itthon maradóknak a pénz, akkor az itthon lévőkből teljesen kiöli a motivációt, hogy változtassanak a rossz közéleti és gazdasági viszonyokon. Még akkor is, ha ők is azt gondolják, hogy rossz az, ami van és változtatni kell rajta. Hiszen meg tudja oldani magának a megélhetést, kevésbé függ egzisztenciálisan a rossz közösségi viszonyok negatív következményeitől. Egyszerűen kevésbé lesz érdekelt abban, hogy saját erejéből erőfeszítéseket tegyen a közösség életének jobbítása végett. Egy olyan súlyosan bizalomhiányos és egységesen fellépni képtelen társadalomban, mint amilyen a magyar is, ez maga a teljes közösségi passzivitás és feladás katalizátora. Az érme másik oldalán persze azok a sokkal inkább aktív és motivált emberek vannak, akik külföldön dolgoznak. Ők valószínűleg sokkal inkább lennének aktívak közéleti szerveződésekben, de hát őket meg a mostani választási rendszer de facto alig engedi szavazni. Hiszen a Kárpát-medencében élő magyarok szavazhatnak levélben is, de a diaszpóra magyarjai csak személyesen, a kijelölt városok kijelölt épületeiben. Elfogadhatatlan diszkrimináció ez, amin feltétlen változtatni kell a következő választásokig.

Ismerünk hasonló országokat, ahol szintén sokan kényszerülnek ilyen-olyan okokból külföldön vállalni munkát. Mexikó, Törökország vagy a jugoszláv utódállamok mind jól ismert esetek. De mégis a legaggasztóbb talán az örmény példa. A zűrzavaros és vérzivataros történelmük során nagy örmény diaszpóra alakult ki az Egyesült Államokban és Európában is. Az ő leszármazottaik nagyon szoros kapcsolatot tartanak fent a hazájukkal, családjaikkal, szeretett közösségeikkel. Emiatt évi sok milliárd dollárt utalnak haza hozzátartozóiknak, lényegében eltartva őket. Azonban ez is hozzájárul ahhoz, hogy szovjet éra utáni világban az elnyomás, a korrupció és az újfeudalizmus olyan béklyóban tartja Örményországot, amit végül mindenki nyög.

Többek között erről beszéltünk legutóbbi konferenciánkon, ahol a gazdasági panelben Jaksity Györggyel, Bojár Gáborral és Madár Istvánnal vitattuk meg a fenti gondolatmenetet. Érdemes megnézni a beszélgetést, őszintébb vélemények hangzanak el, mint egy előre megkoreografált TV-s beszélgetésben.

Orbán Viktor mindig elmondja, hogy a magyar egy világnemzet, amit a történelmi traumák alakítottak ki. Igaz és a Fidesz ebben újra csúcsra járatja az országot: több magyart késztetett már távozásra, mint ahányan '56 után elmentek. Innen kell vizsgálni és megérteni a Fidesz és a diaszpóra kapcsolatát. A Fidesz abban érdekelt, hogy a távozó honfitársaink a „távolból szeressék” hazánkat. Utalják haza a pénzüket, csak bele ne szóljanak, hogy mi legyen idehaza. Mert az csak a Fidesz dolga.

Ennyire cinikus és álszent a Fidesz hozzáállása az elvándorló magyarok százezreihez.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is: