Sokadik cikkemet kell már írnom a Nagy Fideszes Brókerbotrány sorozatban. Sokadikat, mert az elmúlt huszonöt év legnagyobb pénzügyi botránya ez, és ahogy mondani szokták: fejétől bűzlik a hal. És nincsenek következmények. Továbbra sem. Persze a történet igazán velős végkifejlete a Fidesz bukása lesz. Ma várható a Befektető-védelmi Alap (BEVA) döntése a Quaestor-károsultak esetében. Ennek apropóján arról kell beszélnünk, hogy a betétbiztosítás és a befektető-védelem sem ingyen pénz, hiába szeretnék azt a populista politikusok így láttatni; azt a szabálykövető, tisztességes piaci szereplőknek kell megfizetni.

A konkrét helyzet előtt egy gyors elméleti összefoglaló, hogy miért is van betétbiztosítás és befektető-védelem egyáltalán. Hiszen sokáig nem is létezett, ez is olyan intézményi újítás volt a XX. században, amit az emberiség a saját kárán okulva hozott létre. Történt mégpedig, hogy a Nagy Világválságban olyan mértékű bankválság-sorozat alakult ki, melynek eredményeképp a betétesek nem bíztak többé a bankrendszerben, és nem akarták a pénzüket betét formájában elhelyezni a bankokban. Ehelyett a jó öreg készpénzt és a jól ismert párnát részesítették előnyben. Egy ilyen helyzetben a bankrendszer nem tudja ellátni alapfeladatát: a pénzügyi közvetítést. A pénzügyi közvetítés folyamatában a lakossági megtakarításokat befektetésekké transzformálja át a pénzügyi rendszer. E nélkül lefagy a gazdaság; nem lesznek új hitelek, emiatt nem lesznek új befektetések és csökken a fogyasztás is. Ha ez az állapot tartósan fennmarad, akkor negatív spirálba kerül a gazdaság és tartós gazdasági recesszió, illetve társadalmi depresszió következik be. Pontosan ez történt az USA-ban 1929-1933 között, vagy az elmúlt években Görögországban, Cipruson és bizonyos mértékig a többi mediterrán országban is. A bankokkal szembeni bizalom kényszerű növelése hívta életre a betétbiztosítást: ha valaki elhelyezi a pénzét egy bankban, akkor a bankrendszer által kötelezően létrehozott biztosítási alap garantálja a betétes pénzét – egy bizonyos értékhatárig. Az új intézmény bevezetése után fokozatosan helyreállt a bizalom az USA-ban a bankrendszerrel szemben, és aztán elkezdődtek a pozitív változások a gazdaságban is. Bejött az intézkedés.

Tehát a betétbiztosítás lényegében egy kockázati közösség (a pénzügyi szektor) által létrehozott biztosítás, ami PIACI veszteség esetén kártalanítja a betéteseket, befektetőket. Viszont, hogy kezeljék az ún. morális kockázat problémát („moral hazard”: túlzott kockázatvállalásra való ösztönzés, amin az esetlegesen elszenvedett veszteséget más fogja megfizetni), nem biztosítanak minden összeget, hanem a biztosítás felső határa egy előre meghatározott, középszintű érték. Ezzel elkerülik a bankok, brókercégek túlságosan kockázatos, felelőtlen befektetéseit. Ha korlátlan lenne a biztosítás, akkor felelőtlen és hazardőr befektetéseket lenne racionális végrehajtaniuk: ugyanis ha bejön az üzlet, akkor a magas pozitív hozamot a befektető és a bróker vágná zsebre, viszont ha veszteség keletkezne, azt a teljes közösség fizetné meg. Kialakulna az „én nem veszíthetek” érzés, ez túlzott és káros kockázatvállalásra ösztönözné a szereplőket, amit el kell kerülni. Ezért úgy optimális a biztosítás, ha egy átlagos kisbefektető méreténél húzzák meg a biztosítás felső határát. Ha valaki ennél több pénzt fektet be, akkor elvárható tőle, hogy alaposabban tájékozódjon a befektetését illetően. A logika ugyanaz a betétbiztosítás (OBA) és befektetés-biztosítás (BEVA) esetében, csak a termékek kockázati profilja eltérő, ami különböző mértékű biztosítási határt indokol; a betét alacsonyabb kockázatú termék, így az OBA esetében 100.000 euró a határ, míg a magasabb kockázatú tőkepiaci befektetések esetében a BEVA 20.000 euróig biztosít. Ez így rendben is van.

De a mostani helyzet egy kicsit más. Ahogy fentebb írtam, a biztosítás alapvetően PIACI veszteségek kezelésére jött létre. Nem pedig arra, hogy amit ellopnak néhányan, azt a kockázati közösség fizesse meg. Ez pontosan ugyanolyan visszaélés a biztosítással, mint ami miatt bevezették a biztosítás felső határát. Ez ugyanaz a morális kockázat: ha nem veszik észre a lopást, akkor nyert az illető (meg a politikus haverjai), ha meg észreveszik, akkor fizet más. Gondoljunk csak bele, hogy a sima biztosító is ellenőrzi lopáskár esetén, hogy valóban lopás történt-e, vagy csak a biztosított próbál csalni és visszaélni a biztosításával. Ha sikerül neki, akkor a többi biztosított fogja kifizetni a jogtalan követelését, hiszen nem is lopták el a tulajdonát. Ezt hívjuk biztosítási csalásnak. Valaki csal, a többiek fizetnek. A BEVA biztosítás logikájában nem bűncselekmények ellen, hanem piaci veszteségnél biztosít. Igazságtalan és káros lenne, ha a többi, szabálykövető, prudens és tisztességes piaci szereplőnek kellene kifizetnie több éves (!!!) profitját azért, mert a hatalom néhány kedvence az állami szervek félrenézése mellett lop, csal és hazudik. Ez nem oké.

De hát mit lehet akkor tenni? Valakinek állnia kell a cechet. A szóba jöhető szereplők köre korlátozott: a bűnözők, az állam, a piaci szereplők, vagy a befektetők fogják kifizetni a végső számlát. Illetve ezek kombinációja. Az első lépcső mindenki számára triviális: akik ellopták ezeket a pénzeket, a teljes vagyonukkal kell, hogy feleljenek. Ebben nincs pardon. A Quaestor-bűnözők vagyonát el kell kobozni. Ezt viszont csak az állam tudja végrehajtani. Az, hogy ezt kellő időben, kellő hatékonysággal végezze el az illetékes hatóság, az állam és vezetőinek a felelőssége. És pontosan itt nyilvánul meg a ’foglyul ejtett állam’ probléma: ha a bűnözők a hatalomhoz kötődnek, akkor az állami hivatalok nem lépnek fel kellő határozottsággal, és lába kél a vagyonnak. Eldugják, eltűntetik, elviszik külföldre. Fuss. Ez a FIDESZ felelőssége. Hogy hagyták a Tarsoly-klánnak a menekítést.

A fenti érvelés miatt az a hatékony megoldás, ha a biztosítás csak a BEVA-határig történik, az e fölötti veszteséget pedig a befektetőknek kell kifizetniük. Miután a bűnözőktől beszedték a vagyonukat, a maradék részt a BEVA értékhatárig vagy az állam (és így közvetve mindenki), vagy a piaci szereplők tudják kifizetni. Nincs más lehetőség. A mostani esetben az állami hivatalok felelőssége többszörös: a felügyeleti engedélyezésben ilyen mértékű hibát nem lehet véteni. De a vizsgálatok és eljárások lefolytatásában, vagy az állami pénzek kezelésében is tetten érhető a kormány felelőtlen fellépése, mulasztása, sőt néha tudatos eljárása. Ez a FIDESZ felelőssége, nincs mese. Éppen ezért javasoljuk azt, hogy a fennmaradó részt az állam fizesse meg, vis major esetként, elismerve ezzel a felelősségét. És a FIDESZ viselje ennek minden politikai és jogi következményét.

A mostani FIDESZ-világ azonban nyújt egy fájdalommentes megoldást. A Matolcsy vezette jegybank ugyanis sajátjaként bánik a közpénzekkel. Emiatt a forint gyengülésén szerzett jegybanki profit úgysem fordítható közcélokra, fordítsuk hát a Quaestor-károsultak kártalanítására a BEVA határig! Mindenki nyerne ezzel, egyedül Matolcsy lenne kénytelen lemondani unorthodox iskolájáról. De azzal megint csak mindenki nyerne. Több hete javasoljuk ezt a lehetőséget, de a FIDESZ felelőssége felvállalása és a megoldási javaslatunk helyett most éppen a piaci szereplőkre akarja tolni a pénzügyi terheket. Több jegybanki és kormányzati vezető gyakorol nyomást a kártalanításról döntő BEVA igazgatóságra, hogy hajoljon be a kormány akaratának, és fizesse ki a számlát a kormány helyett. Viseljék a terhet a becsületes vállalkozások, hogy néhány Fideszes oligarcha lopott. Ez visszaélés a BEVA intézményével. Ez egy újabb rúgás a piacgazdaság intézményes működésébe, amit végül mindannyian meg fogunk fizetni.

A felelősség felvállalása és a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom helyreállítása persze nem állhat meg a jegybank jótállásával. Le kell mondania mindenkinek, aki vezetőként felel a mostani botrányért. Többek között távoznia kell Matolcsynak, Poltnak, Szijjártónak és igen, távoznia kell Orbán Viktornak is.

Egy olyan országban, amit az Együtt akar felépíteni:

• Magyarország újra Köztársaság lesz, és nem pár ember Részvénytársasága
• A törvény mindenkire egységesen fog vonatkozni
• Ilyen mértékű állami hibák és mulasztások nem fognak előfordulni, így ilyen típusú botrányok nem lesznek
• Ha mégis megtörténne hasonló eset, akkor az állam felelősséget vállal a tetteiért, és vállalja a következményeket: a veszteség döntő részét az állam fizetné közpénzekből, majd egy középtávú költségvetési programot mutatna be, hogy hogyan takarítja meg a botrány miatt keletkezett kiadásokat.
• Vállalná ennek a politikai következményeit: mindenki azonnal lemondana, aki vezetőként érintett a botrányban
• Tiszteletben tartaná a piacgazdaság szabályait, a BEVA intézményét arra használná, amire az való: a piaci veszteségek elleni biztosításra

Az Orbán rezsimben semmi sem fog történni. Nem követelek én semmit ezektől. Nem kérek én semmit ezektől. Mert az egész rendszer az övék. Orbáné, Matolcsyé, Rogáné. Menthetetlen, javíthatatlan. Velük nincs együttműködés. Ezek lopnak.

De tőletek, akik ezt a cikket olvassátok, tőletek kérek valamit. Ti tudjátok csak lebontani ezt a rákos fertőt, ami elburjánzott idehaza. Azt kérem tőletek, hogy senki ne szavazzon ezekre. Úgy tudnak elmúlni.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is: