Nem kétséges, hogy a mostani pénzpiaci fejlemények úgy fognak bevonulni a magyar történelembe, mint a Nagy Fideszes Brókerbotrány. Ami ráadásul meg is fogja ingatni a mostanra már úgyis megtépázott Fidesz társadalmi támogatottságát, mert átüti az emberek ingerküszöbét és nyilvánvalóvá tesz összefüggéseket számukra. Ebben lesz segítségükre ez a mostani cikksorozat is. Igen, cikksorozat, mert annyi borzalmas következménye és részlete van ennek a mostani botránysorozatnak, hogy nem fér el egyetlen posztban. Az első részben rögtön a probléma magját, a morális nívót boncolgatom. Illetve annak hiányát.

 kép: magyarhirlap.hu

Ahogy teltek a napok, úgy vált egyértelművé, hogy rendszerszintű a probléma a magyar tőkepiac szabályozásában és felügyeletében, nem egyedi, elszigetelt esetekről van szó. A három brókerház esetén három különböző módon csaltak, mégpedig nem atomfizikai összetettséggel: egyszerűen csak loptak. A Fidesznek azért jött különösen rosszul a végül becsapódó Quaestor ügy, mert

• Tarsoly Csaba Quaestor tulajdonos és a Fidesz között közismert és meghitt, „kölcsönösen előnyös” kapcsolat létezik és
• emiatt ez már annyira egyértelmű eset, hogy a médiában sem lehet megpróbálni rátolni az ellenzékre (persze már a megelőző esetekben sem sikerült).

De a Fidesz azért próbálja rutinból hárítani a politikai és kormányzati felelősséget (5 év kormányzás után!), Matolcsy és hivatalnokai nem vállalják fel a szakmai felelősséget, mutogatnak egymásra, mutogatnak törvényekre (érdekes, hogy csak ilyenkor), mutogatnak a piaci szereplőkre, mutogatnak mindenkire. Hadd idézzek örökbecsű Hofi Gézától:

„azt mindig mondja, hogy ő, de azt egyszer sem, hogy én!”

Amíg csak politikai cirkuszról szól az egész, azt már megszoktuk, de most véresen komoly a helyzet.

Amitől kimondottan gusztustalan lett ez az ügy, az nem csak az elkövetett szabálytalanságok (és valószínűleg bűncselekmények) megléte, hanem a Quaestor vezetőinek eheti viselkedése. Történt ugyanis, hogy azok után, hogy tudatában voltak az elkövetett bűneikkel (miszerint akár 150 milliárd forint értékben adtak el kisbefektetőknek fiktív vállalati kötvényeket), a hétfő este indított öncsőd okaként még megpróbálták a Buda-Cash botrány után kialakult piaci pánikot megnevezni.

Ez már önmagában aljas dolog, hiszen a „likviditási csőd” egy létező jelenség. Ilyenkor az ügyfelek pánikba esnek a pénzpiaci zavarok idején és megpróbálják pénzüket kimenekíteni a kétséges fizetőképességű pénzintézettől: vagy másik, biztonságosnak hitt pénzintézetbe utalják át, vagy pedig készpénzben hazaviszik. Ezt hívjuk bankrohamnak. Mivel vannak olyan pénzintézetek, amelyek likvid tőkéből alapvetően nem-likvid beruházásokat valósítanak meg (ingatlanok, ipari létesítmények, kutatás, stb.), bankroham esetén csődbe mehetnek. Csődbe mehetnek, mert nem tudják teljesíteni az ügyfelek hirtelen igényét. Pedig egyébként jól megy a vállalkozás, profitot termel és fizetőképes is. Csak éppen akkor nincs annyi mozgósítható eszköze.

Szóval olyan közleménnyel állni ki hétfő este, hogy „A Buda-Cash Brókerházban történt visszaélések és bűncselekmények miatt a pénzügyi szolgáltatók iránti bizalom kritikusan megrendült. A Buda-Cash botrány olyan pánikot okozott az értékpapír piacon, ami lehetetlenné tette a piac normális működését. Ezt a helyzetet felerősítette a Hungária Értékpapír Zrt. ügye is. A mai napon Tarsoly Csaba személyesen tájékoztatta az MNB illetékes vezetőjét … arról, hogy a rendkívüli mértékben megnövekedett kötvényeladási igények miatt a kötvényeket kibocsátó QUAESTOR FINANCIAL HRURIRA Kft. öncsődöt kénytelen jelenteni”, nem csak hazugság, de rendkívül etikátlan is. Mert ha valóban kialakul egy általános pánik az ügyfelek között, akkor veszélybe sodor olyan tisztességes befektetési vállalkozásokat is a piacon, akik a szabályokat makulátlanul betartva tevékenykednek és szolgálják ki ügyfeleiket. Önhibájukon kívül eshetnek áldozatává a bűneik leplezésében felelőtlenül hazudozó Fideszes haveroknak. És ezzel együtt lejáratják az egész szakmát, és lejáratják a piacot. Olyan ez, mint a részeg sofőr: akár sajnálhatjuk is, ha neki baja esik, de ha ártatlan gyalogosokat üt el, akkor nincs bocsánat, nincs kibúvó, nincs mentség.

És ez nem volt elég a Quaestor vezetőinek! Hétfő esti közleményükben odáig mentek, hogy az állam segítségét kérték a veszteség rendezésében: „A kötvények visszafizetéséhez szükséges pénz megteremtése (sic!) csak piaci eszközökkel lehetetlen, ahogyan a világ számos nagy bankjának, biztosítójának és kötvénykibocsátójának is az állam segítségét kellett kérnie, így a mai napon mi is ezt kértük”. Ezt a pofátlan álszent érvelést! Hiszen tényleg van olyan eset, amikor indokolt állami beavatkozás és akár adófizetői forintok felhasználása is a még nagyobb baj és a tovaterjedő hatások megakadályozása érdekében, de egy ellopott összeg megtérítése biztosan nem tartozik ezek közé.

A jelek szerint azonban a Fideszes haverok elvárták és megszokták ezt: bár alapvetően rájuk írják a szabályokat (az MNB engedélyezte a 70 milliárdos kötvényprogramot), és tuti versenyelőnyük van, de ha netán mégis bajba kerülnek, akkor fizesse ki az állam a cehhet. Az állam, vagyis az adófizetők. Az adófizetők, azaz mi. „Szerencsére” most akkora a baj, és olyan összegekről van szó, amit egészen egyszerűen már nem lehetett elrejteni. Nem is sikerült. 

Összefoglalva az történt, hogy a Quaestor tulajdonosai törvénytelenül kibocsátottak extra 150 milliárd forint fiktív, fedezet nélküli vállalati kötvényt, amit eladtak kisbefektetőknek. Miután ezzel nem tudnak feléjük elszámolni, még gyorsan megkérték az államot, hogy adófizetői pénzből segítsék ki őket, hogy ne kelljen börtönbe menni. Megáll az eszem! Ilyen az, amikor keményen lopó Fideszes politikusok és haverjaik átverik a keményen dolgozó magyar polgárokat. Mit is várhatnánk ezektől?

Egy olyan országban, amit mi akarunk felépíteni:

• Minden erőnkkel ösztönözni fogjuk a magántulajdonra épülő tisztességes versenyt a tőkepiacokon is, olyan erős és hatékony szabályozói hatósággal és fellépéssel, hogy soha ne jöhessen még egy ilyen botránysorozat. Piac kell, csalók nem!
• Újragondoljuk a betétbiztosítás szabályozását, és a jegybank a céljainak megfelelően fog működni: nem fog 300 milliárdot a Nagy Vezér hobbijára költeni, inkább ilyenkor segít.
• Ha mégis megtörténik a baj, akkor nemcsak belső vizsgálatok indulnak az illetékes hatóságoknál, de a vezetők felelőssége a lemondásukkal is jár.
• Nem fogunk haverkodni, és nem fogjuk részérdekek mentén eltorzítani a versenyt.

Az Orbán rezsimben semmi sem fog történni. Nem követelek én semmit ezektől. Nem kérek én semmit ezektől. Mert az egész rendszer az övék. Orbáné, Matolcsyé, Rogáné. Menthetetlen, javíthatatlan. Velük nincs együttműködés. Ezek lopnak.

De tőletek, akik ezt a cikket olvassátok, tőletek kérek valamit. Ti tudjátok csak lebontani ezt a rákos fertőt, ami elburjánzott idehaza. Azt kérem tőletek, hogy senki ne szavazzon ezekre. Úgy tudnak elmúlni.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is: