Azt gondolom, hogy itt az ideje végre szisztematikus munkával, lépésről-lépésre kialakítani azt az új világot, amit a demokratikus ellenzék, és ezen belül az Együtt szeretne megvalósítani. Egy olyan identitást, víziót és értékrendszert megalkotni, ami közérthetően tudja elmagyarázni az embereknek, hogy mi mit gondolunk a világról. Hogy minek hogyan kéne történnie. Hogy, ha minket választanak meg a magyar emberek, akkor milyen világban fogunk élni. Mi az, amit mi kínálunk. A demokratikus ellenzéki oldalnak súlyos adóssága van ezen a téren, ezt a pártok támogatottsági adatai is visszaigazolják hónapról-hónapra. Kezdjük el Együtt kitalálni azt az új országot, ahol élni szeretnénk majd közösen!

kép: nyultam.com

Éppen ezért az Együtt pártalapítványa és szakpolitikai műhelye, a Váradi András Alapítvány a következő hónapokban több javaslatcsomaggal fog előállni, amiben az évtizedek óta húzódó foglalkoztatási válságra próbál megvalósítható és hatékony válaszokat adni. Azért tekintjük kiemelt ügynek a foglalkoztatási helyzet javítását, mert a mai Magyarország tartós válságának ez az egyik legfontosabb kiváltó oka. A rendkívül alacsony foglalkoztatás mára jócskán túlmutat a gazdasági vagy költségvetési problémákon, és az egész rendszerváltozás utáni társadalmi-gazdasági-politikai berendezkedés megrendüléséhez vezetett. A romló foglalkoztatási helyzet és a demokratikus berendezkedés válsága ugyan általános európai jelenség, de homokba dugjuk fejünket, ha nem látjuk, hogy nálunk mennyire súlyos ez a probléma. Kérdezzünk meg egy szlovák, lengyel vagy román embert az elmúlt 25 év megítéléséről: sokkal jobban tud azonosulni a mai világgal, mint mi. Az első foglalkoztatási résztémában kimondottan a munkanélküli ellátórendszerrel, a közmunkás programmal és úgy általában a munkaerőpiac kínálati oldalával foglalkozunk. Azért kezdünk ezzel, mert azt gondoljuk, hogy ez a tartós és elhúzódó foglalkozási válság egyik epicentruma, ahol ráadásul a rossz és igazságtalan fideszes gazdaságfilozófia még további súlyos zavarokat és rombolást fog okozni a társadalomban. Pedig ez látható előre. Ez is, mint a korábbiak.  

A minap bemutatott munkaerőpiaci elképzelésünk értékválasztáson alapul. Ez lényegében arról szól, hogy a magyar társadalomnak mindaddig kötelessége mindenkit támogatni és segíteni abban, hogy munkája legyen, amíg az egyén ebben szintén erőfeszítéseket tesz. Az állam senkit nem hagyhat az út szélén, az egyéntől viszont elvárható, hogy ő is csipkedje magát saját problémái orvoslásában. Ezért mondjuk azt szimbolikus értelemben is, hogy a mi javaslatunk egy szerződés az egyén és a közösség között.

Ha részletesebben fogalmazzuk meg a javaslat mögött meghúzódó konkrét előfeltevéseket, akkor ebből indultunk ki:

• A szociális piacgazdaság az a gazdasági modell, ami a legmagasabb életszínvonalat képes létrehozni egy igazságos társadalomban. A „szociális piacgazdaság” mindkét szava fontos a tartalom szempontjából. A társadalmi szolidaritás fejezi ki azt, hogy a közösségnek minden együttműködő tagjáért felelősséget kell vállalnia, nem lehet az ország néhány kiváltságos rablótanyája. De szükségünk van egy erős motorra is a gazdaságban: ezt csak és kizárólag a tisztességes versenyre és többségében magántulajdonra épülő gazdaság képes megadni.
• A piac önmagától nem fogja megoldani hazánk foglalkoztatási problémáit. Meg kell haladni a ’90-es évek liberális konszenzusát: az államnak aktívabb és változatosabb szerepet kell vállalnia a munkaerőpiacon, mint korábban.
• A magas munkanélküliség és a rossz foglalkoztatási körülmények súlyosan veszélyeztetik Magyarországon a demokratikus és piacgazdasági intézmények hitelességét. Emiatt munkahelyteremtésre többet kell fordítanunk a közösből. Ez tudja csak garantálni, hogy hosszútávon békében, jogállamban és jólétben éljünk.

Emiatt a tartós foglalkoztatási válságra a piaci, azaz valódi munkahelyek létrejöttének állami elősegítése jelenti a legjobb megoldást.

Tehát bizonyos értelemben a programunk baloldali, mert széleskörű társadalmi segítséget ajánl a munkakeresőknek és a tartósan munkanélkülieknek. Bizonyos értelemben szabadelvű, mert alapvetően hisz a versenyben, a piaci munkahelyek elsőbbségében, és nagyban épít az ösztönzőkre: hogy nem szabad rossz intézményekkel csorbítani az egyik alapvető emberi tulajdonságot: az egyről a kettőre jutás utáni vágyat. Bizonyos értelemben pedig konzervatív, mert számít az egyének társadalmi együttműködésére, a segítségnyújtás feltétele az együttműködés, az nem alanyi jogon jár.

További fontos értékválasztása az Együtt politikai közösségének a szakmaiság és az antipopulizmus. A szakmai kormányzás előnyeit sokszor és sokan próbálták lejáratni az elmúlt 25 év során, mindkét nagy politikai táborból. Mi ezzel élesen szakítani szeretnénk. Mi más tudná garantálni egy közösség életének jobbítását és testi-lelki-szellemi gyarapodását, ha nem az, hogy felkészült és tisztességes emberek képviselik és vezetik azt? Éppen ezért az értékválasztáson túl, csak és kizárólag a legjobb szakpolitikai megoldásokra törekszünk a javaslataink során. Sok kiváló szakember közös munkája a most bemutatott javaslatcsomag. Így jártunk el most is, és ezt tesszük a jövőben is. Nem hazudjuk azt, hogy vannak könnyű megoldások, és csak a sült galambra kell várni kitátott szájjal. De nem állítjuk azt sem, hogy reménytelen a helyzet, hiszen sok jó példa van a világban, amiből tanulni lehet.

Persze nem gondoljuk azt, hogy a programalkotás során elértünk mindenkit, minden releváns véleményt és javaslatot hallottunk. Nem gondoljuk azt, hogy nálunk van a Szent Grál. Szintén fontos értékünk az önreflexió képessége, az hogy tudunk és merünk tükörbe nézni. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy egy széleskörű vitára bocsátjuk a javaslatcsomagunkat, ami így leginkább vitairatnak tekinthető. A következő hetekben-hónapokban el fogunk menni minden érdekelt félhez, a munkáltatóktól a munkavállalókon át az önkormányzatokig. El fogjuk nekik mondani, hogy mi mit javasolunk, és meg fogjuk hallgatni az ő véleményüket. Ha jobbító javaslataik az értékeinkkel összeegyeztethetők és meggyőznek minket ésszerűségükről, akkor be fogjuk építeni az ötleteiket a saját elképzeléseinkbe is. Az biztos, hogy nyitottak vagyunk a párbeszédre.

Lássuk a vitairatunk legfontosabb pontjait és üzeneteit!

Nem eshet közmunkás-csapdába az az álláskereső, aki el tudna helyezkedni a magánszférában is!

Ma idehaza egy átlagos álláskereső 5-6 hónap alatt tud elhelyezkedni. Ezzel szemben az álláskeresési járadék 3 hónapig jár. Ha letelik a 3 hónap, és nincs megtakarítása, akkor el kell vállalnia a közmunkát, különben éhen hal. Ha viszont egyszer közmunkás lett, akkor 10-15% esélye van arra, hogy újra valódi állást szerezzen. Az nem sok. Hiszen dolgoznia kell, nincsen ideje elmenni állásinterjúkra, a munkáltató nem engedi, hogy legalább telefonos állásinterjút adjon, egyszerűen nem azzal tölti az idejét, hogy állást keressen, és ehhez képezze is magát. Ezért a mai közmunka-program egy csapdahelyzet. Ahogy a „munkaalapú társadalom” lázálom egyre inkább valósággá válik, a helyzet egyre rosszabb lesz. Egyre több pénzt fog a Fidesz a közmunkára költeni, és ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet álláskeresésre és képzésre. Nem a közmunkával magával van probléma, hanem azzal hogy ezt tömegprogrammá tették. Hogy ezt mint csodafegyvert akarják alkalmazni a foglalkoztatási válság megoldására. Ezért mondjuk, hogy a közmunka kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg, és van belőle halálos dózis is: ha megszűntetik a munkanélküli járadékot, és mehet minden álláskereső közmunkásnak. Mi viszont ezzel ellentétben felemelnénk a munkanélküli ellátást 6 hónapra, hogy legyen esélye az álláskeresőnek elhelyezkednie!

Fontos elem még ebben a pontban a biztosítási jelleg hangsúlyozása. Ez gyakorlatias és szimbolikus lépés egyben. Egy állás után a mai rendszerben is mind a munkavállaló, mind a munkáltató fizet valamilyen típusú munkaerőpiaci járulékot, amit elvileg erre a célra kellene fordítani. Csakhogy a Fidesz több helyen adó formájúvá tette ezt a befizetést, így az innen befolyó pénzeket bármire elköltheti a kormány. Mi újra „pántlikáznánk”: csak és kizárólag a munkavállalási biztosításra lehetne fordítani ezeket a befizetéseket. Egy fontos szimbolikus következménye is lenne a biztosítási logikának: sem a munkahely elvesztése után megszorult helyzetbe kerülő álláskereső, sem az éppen állással rendelkezők nem éreznék azt, hogy ez egy társadalmi kegy. Ma sokan úgy gondolnak erre, mint egy olyan adomány, amit a közösség ad a munkanélkülinek, pedig nem is biztos, hogy az megérdemli. Az álláskereső ugyanakkor sokszor szégyennek és megbélyegzésnek érzi a mai álláskeresési járadékot, pontosan az előbbi miatt. A Fidesz és más populista pártok demagógjai pedig nemcsak erősítik ezt a képet, hanem egymás ellen próbálják hangolni az éppen állással rendelkezőket és a munkanélkülieket. Ez tovább rombolja a munkanélküli ellátás körüli intézményeink hitelességét. Nem is kell ellátás, mindenki menjen közmunkásnak – gondolják egyre többen. A biztosítási logika megváltoztatná ezt: a munkanélküli ellátás egy biztosítás lenne, ami jár mindenkinek, aki eltöltött bizonyos időt állásban, és befizette a díjakat. Az egész társadalom lenne a kockázati közösség, amelyik kifizeti a számlát. Mindenki jogos és hasznos kifizetésnek gondolná az álláskeresők biztosítását.

Felnőttnek tekintjük az embereket, és mindenkinek segítünk, aki erőfeszítéseket tesz saját sorsának jobbítása végett!

A javaslatunk második lépcsője akkor lép életbe, ha valaki nem tud elhelyezkedni 6 hónap alatt. Ilyenkor a járási alapon újjászervezett munkanélküli szolgáltató kerül főszerepbe. Itt jól felkészült mentorok várják az álláskeresőt, és egy személyre szabott programot fognak neki javasolni. Ha ezt elfogadja a munkanélküli, akkor kötnek egy együttműködési szerződést, ami alapján jogosult a közmunkás bérnek megfelelő összegre az illető. Ameddig betartja az együttműködés feltételeit, addig ez folyamatosan, egész évben jár neki. A felkínált programok nagyon változatosak lehetnek. A lényeg, hogy a közmunka csak a végső opció mindenki esetében, nem pedig eleve elrendelt életút. Fontos hangsúlyozni a vitairatunkból, hogy dedikált funkciói alapján mi szétválasztjuk a mai közmunka fogalmát. A munkaerőpiaci reintegráció céljával végzett munkát tranzitfoglalkoztatásnak nevezzük, míg a szociális célú munka marad a közmunka. Ez lényegében ma is így van, mert szinte senki nem jut vissza a valódi munka világába. Csak akkor ne hazudjuk, hogy a közmunka az előszobája a valódi munkának! A mi világunkban a mai közmunkások kb. felének-kétharmadának lehetne valódi munkája, és kb. 100.000 embernek pedig olyan közmunkát lehetne felajánlani, ami nemcsak munka, de értelmes is. Ennyi közmunkát értelmesen lehet kitalálni Magyarországon, de többet nem.

kép: hir24.hu

Meg kell szűntetni a közmunkás anomáliákat, visszásságokat!

A mai tömeges közmunkaprogram rengeteg visszaélés táptalaja. Emeljünk ki párat. Vannak polgármesterek, akik a helyi politizálás eszközévé züllesztik a közmunkát. Az kap közmunkát, aki vele van. A másik nem. Ez újfeudalizmust épít a vidéki Magyarországon. Aztán sokan közmunkásként visszafoglalkoztatnak embereket: megszűntetik az állásukat, aztán ugyanarra a munkára felveszik őket közmunkásként. Mert így olcsóbb. Sok helyen nem megfelelőek a munkakörülmények, nem azonos munkavállalói jogok érvényesülnek, stb. Minden jogi diszkriminációt, visszaélést meg kell szűntetni a rendszerben! A visszafoglalkoztatást mi adminisztratív eszközökkel, egyértelműen megtiltanánk. Közmunka létrehozása nem szűntethet meg korábbi munkahelyeket! Ezt annyira fontosan gondoljuk, hogy a mostani kampányunk egyik központi eleme lesz: összegyűjtjük a visszaéléseket és anonim formában nyilvánosságra hozzuk a legsúlyosabb eseteket. Bárki, akinek botrányos története van az ügyben, itt elmesélheti.

A munka világa az egyik olyan terület az életünkben, amit együtt élünk meg. Együtt dolgozunk, és a legtöbben megéljük ugyanazokat a helyzeteket is. Pályakezdés, álláskeresés, karrier, életpálya, nyugdíj vagy munkanélküliség – mindannyiunk közös ügye. Ezért fontos olyan világot teremtenünk az álláskeresők és a munkanélküliek ellátására, amivel mindahányan egyet tudunk érteni. Mert ne feledd: veled is megtörténhet! Mit szeretnénk mindnyájan? Dolgozni. Boldogulni.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is: